|
PÁL MÁSODIK LEVELE A KORINTUSIAKHOZ
|
2. Korintus 1:1
Pál, a Krisztus Jézusnak Isten akarata által apostola és Timóteus testvér az Isten Korintusban lév? egyházának az egész Ahájában lakó összes szentekkel együtt.
|
2. Korintus
1:1
Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus, a testvér: Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, és mindazoknak a szenteknek, akik Akhájában vannak:
|
2. Korintus
1:1
Páltól és Timóteustól, aki testvérünk a Krisztusban. Én, Pál, a Krisztus Jézus apostola vagyok, mert Isten ezt így akarta. Szól ez a levél Isten Korinthus városában élő gyülekezetének és Isten népének egész Akhájában.
|
2. Korintus 1:2
Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istent?l és Krisztus Jézus Úrtól.
|
2. Korintus
1:2
Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
|
2. Korintus
1:2
Atyánk, az Isten és Urunk, Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet és békességet!
|
2. Korintus 1:3
Áldott az Isten és Urunknak a Krisztus Jézusnak Atyja, az irgalmazások Atyja és mindenféle vigasztalásnak Istene,
|
2. Korintus
1:3
Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene,
|
2. Korintus
1:3
Áldott legyen az Isten, Aki Urunknak, Jézus Krisztusnak Édesapja. Ő olyan édesapa, aki tele van irgalommal. Olyan Isten, aki minden vigasztalás forrása.
|
2. Korintus 1:4
ki minden szorongattatásunkban megvigasztal bennünket, hogy mi meg azzal a vigasztalással, mellyel bennünket, magunkat Isten vigasztal, a mindenféle szorongattatásban lev?ket vigasztalhassuk.
|
2. Korintus
1:4
aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket.
|
2. Korintus
1:4
Igen, ő vigasztal meg bennünket minden helyzetben, amikor bajok vesznek körül, hogy mi is meg tudjunk vigasztalni másokat, amikor ők vannak bajban, és nekik van rá szükségük. Ugyanazzal a vigasztalással segítünk nekik, amivel Isten is megvigasztal bennünket.
|
2. Korintus 1:5
Mert mint ahogy a Krisztus szenvedése irányunkban túláradó mérték?, úgy a Krisztus által vigasztalásunk is túláradó.
|
2. Korintus
1:5
Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is.
|
2. Korintus
1:5
Mert amilyen bőségesen kijut nekünk Krisztus szenvedéseiből, ugyanolyan bőséges vigasztalást is kapunk Krisztus által.
|
2. Korintus 1:6
Akár szorongatnak minket, az a ti vigasztalástokért és szabadulástokért van, akár vigasztalnak, a ti vigasztalástokért van, ami ugyanazoknak a szenvedéseknek állhatatos elviselését munkálja bennetek, amelyeket mi is szenvedünk.
|
2. Korintus
1:6
Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk.
|
2. Korintus
1:6
Ha bajok vesznek körül bennünket, az is a ti vigasztalásotokat és megmeneküléseteket szolgálja. Ha pedig vigasztalást kapunk, az is a ti javatokra szolgál, és nektek is vigasztalást jelent. Azért van ez így, hogy legyen erőtök türelmesen elviselni ugyanazokat a szenvedéseket, amelyek minket is érnek.
|
2. Korintus 1:7
A rátok vonatkozó reménységünk pedig szilárd, tudván, hogy amint a szenvedésekben részestársak vagytok, úgy a vigasztalásban is.
|
2. Korintus
1:7
A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is.
|
2. Korintus
1:7
Biztosak vagyunk benne, hogy mivel társaink vagytok szenvedéseinkben, társaink lesztek a vigasztalásunkban is.
|
2. Korintus 1:8
Azt akarjuk ugyanis testvéreim, hogy tudjatok szorongattatásunkról, mely Ázsiában esett rajtunk, hogy képességünket messze felülmúló teher nehezedett reánk, úgyhogy még életben maradásunk fel?l is kétségben voltunk.
|
2. Korintus
1:8
Mert nem akarjuk, testvéreim, hogy ne tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk.
|
2. Korintus
1:8
Testvéreim, tudjatok róla, hogy Ázsiában igen nagy bajokat és szenvedéseket kellett elviselnünk, amelyeket saját erőnkből nem tudtunk volna kibírni. Akkora teher nehezedett ránk, hogy már teljesen feladtuk a reményt, hogy ezt túléljük.
|
2. Korintus 1:9
S?t kimondtuk már magunkban a halálos ítéletet is magunk fel?l, hogy bizodalmunk ne magunkban legyen, hanem abban az Istenben, aki a halottakat feltámasztja.
|
2. Korintus
1:9
Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat;
|
2. Korintus
1:9
Már felkészültünk rá, hogy meg kell halnunk. De ez is csak azért történt, hogy többé ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki még a halottakat is feltámasztja.
|
2. Korintus 1:10
? ragadott ki bennünket ekkor a halálból, s ki is fog ragadni. Benne van a reményünk, hogy ezután is ki fog ragadni,
|
2. Korintus
1:10
aki ekkora halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít,
|
2. Korintus
1:10
Ő pedig valóban megszabadított bennünket a halálos veszedelemből! Sőt, újra és újra meg fog szabadítani. Őbenne reménykedünk, hogy a jövőben is megszabadít bennünket,
|
2. Korintus 1:11
ha imádságotokkal ti is segítségünkre lesztek, hogy azért a kegyelemért, mely sokakért esett reánk, sok személyb?l fakadjon hála mi miattunk.
|
2. Korintus
1:11
mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel, hogy a reánk áradt kegyelemért sokan sokféleképpen mondjanak értünk hálaadást.
|
2. Korintus
1:11
ha ti is segíteni fogtok azzal, hogy imádkoztok értünk. Akkor azután sokan és sokféleképpen fognak hálát adni Istennek értünk, és azért a kegyelemért, amit nekünk adott.
|
2. Korintus 1:12
Mert a mi dicsekedésünk, a mi lelkiismeretünk bizonyságtétele abban áll, hogy isteni szentségben és napfénytiszta ?szinteséggel nem a hús bölcsességével, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világban, leginkább nálatok.
|
2. Korintus
1:12
Mert ez a mi dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz, hogy az Isten szentségével és tisztaságával, nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek.
|
2. Korintus
1:12
Mert mi azzal dicsekszünk, hogy minden dologban tiszta szívvel, isteni egyszerűséggel és őszinteséggel jártunk el. Nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével végeztük el, ami ránk volt bízva. A saját lelkiismeretünk is bizonyítja, hogy ez így igaz. Különösképpen érvényes ez arra, ahogyan közöttetek viselkedtünk.
|
2. Korintus 1:13
Mert nem írunk egyébr?l nektek, mint amit pontosan ismertek, s?t, amire ráismertek és remélem, hogy mindvégig felismeritek majd,
|
2. Korintus
1:13
Mert nem írtunk nektek mást, mint amit olvastok és meg is értetek, sőt remélem, hogy teljesen meg fogtok érteni,
|
2. Korintus
1:13
Mert amit nektek írtunk, abban nincs semmi hátsó szándék. Ezért, ha elolvassátok, meg is érthetitek — és valóban remélem, hogy teljesen meg is fogtok engem és a leveleimet érteni!
|
2. Korintus 1:14
mint ahogy legalább részben már kiismertetek minket, mert hiszen dicsekesztek velünk, mint ahogy mi is fogunk veletek Urunknak, Jézusnak napján.
|
2. Korintus
1:14
ahogyan részben meg is értettetek minket: hogy ti velünk dicsekedtek, amiképpen mi is veletek a mi Urunk Jézus napján.
|
2. Korintus
1:14
Hiszen vannak közöttetek, akik már meg is értettek minket, és felismerték, hogy büszkék lehetnek ránk. Hasonlóan ahhoz, ahogyan mi is dicsekedni fogunk veletek az Úr Jézus Napján.
|
2. Korintus 1:15
Azzal a bizakodással szándékoztam én korábban hozzátok menni, hogy második kegyelemben részesüljetek,
|
2. Korintus
1:15
Ezzel a bizodalommal akartam már előbb hozzátok menni, hogy másodszor is részesüljetek a kegyelemben.
|
2. Korintus
1:15
Ami engem illet, én mindig is biztos voltam ebben. Ezért határoztam el, hogy először titeket látogatlak meg, hogy kétszeres áldást kapjatok.
|
2. Korintus 1:16
hogy rajtatok keresztül elmehetek Macedóniába és Macedóniából újra hozzátok mehetek, hogy azután ti indítsatok útnak Júdeába.
|
2. Korintus
1:16
Aztán tőletek akartam átmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok menni, hogy ti bocsássatok útra Júdeába.
|
2. Korintus
1:16
Azt terveztem ugyanis, hogy tőletek Macedóniába, onnan visszatérőben pedig újra hozzátok megyek. Azután ti segítettetek volna továbbutazni Júdeába.
|
2. Korintus 1:17
Mikor ez a szándék bennem volt, vajon könnyelm?ség vezetett? Vagy amit szándékozom, a hús indítására szándékozom? Hogy nálam az „igen-igen” „nem-nem” is lehet?
|
2. Korintus
1:17
Amikor tehát ezt akarom, vajon könnyelmű vagyok-e? Vagy amit tervezek, emberi módon tervezem, vagy hogy énnálam az "igen" egyszersmind "nem" is?
|
2. Korintus
1:17
Ezt a tervemet azonban meg kellett változtatnom. Azt hiszitek, hogy meggondolatlanul tettem? Vagy, hogy amit tervezek, emberi módon tervezem, vagyis azt mondom „igen, igen”, de közben azt gondolom „nem, nem”?
|
2. Korintus 1:18
De h? az Isten, aki tanú rá, hogy hozzátok intézett szavunk nem igen és nem volt.
|
2. Korintus
1:18
Isten a tanúm, hogy beszédünk nálatok nem volt "igen" és "nem".
|
2. Korintus
1:18
Amilyen biztos, hogy Isten megbízható, és amit mond, azt komolyan is gondolja, olyan biztos, hogy amit nektek mondunk, az is megbízható. Ha azt mondjuk, hogy „igen”, akkor az soha nem jelentheti azt, hogy „nem”!
|
2. Korintus 1:19
Mert az Isten Fia, a Krisztus Jézus, akit mi, én, Szilvánusz és Timóteus köztetek hirdettünk, nem lett Igenné és Nemmé, hanem az Igen valósult meg benne.
|
2. Korintus
1:19
Mert az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit közöttetek mi, tudniillik én, Szilvánusz és Timóteus hirdettünk, nem lett "igen"-né is meg "nem"-mé is, hanem az "igen" valósult meg őbenne.
|
2. Korintus
1:19
Mert Isten Fia, Jézus Krisztus, akit nektek Szilvánusz, Timóteus és én bemutattunk, ő sem olyan, hogy egyszerre jelentene „igen”-t és „nem”-et. Jézus maga az isteni „IGEN!”
|
2. Korintus 1:20
Mert ahány ígérete van az Istennek, az mind igenné lett ?benne, azért Ámen is ? általa lesz meg, Istennek dics?ségül, rajtunk keresztül.
|
2. Korintus
1:20
Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk.
|
2. Korintus
1:20
Mert valahány ígérete van Istennek, az mind Jézus Krisztus által vált „igen”-né! Ezért a végső „Ámen” is őáltala lesz meg. Ez pedig rajtunk keresztül valósul meg, és Isten dicsőségére fog szolgálni.
|
2. Korintus 1:21
Az pedig, aki bennünket veletek együtt a Krisztusban megszilárdít, és aki fel is kent bennünket, Isten maga.
|
2. Korintus
1:21
Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az.
|
2. Korintus
1:21
Mert Isten az, aki megerősít bennünket veletek együtt a Krisztusban. Ő az, aki különleges módon megáldott,
|
2. Korintus 1:22
? az, aki el is pecsételt minket és szívünkbe adta a Szellem foglalóját.
|
2. Korintus
1:22
Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe.
|
2. Korintus
1:22
és megjelölt bennünket, hogy látható legyen: az övéi vagyunk. Ő adta szívünkbe a Szent Szellemet is, aki maga a biztosíték arra, hogy amit Isten megígért, azt mind meg is fogjuk kapni.
|
2. Korintus 1:23
Istent hívom tanúul a lelkem mellé, hogy csak azért nem mentem még el Korintusba, mert kíméltelek titeket.
|
2. Korintus
1:23
Én pedig az Istent hívom tanúbizonyságul magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem még el Korinthusba.
|
2. Korintus
1:23
Isten a tanúm rá, hogy csak azért nem mentem még vissza hozzátok Korinthusba, hogy nehogy megbántsalak benneteket.
|
2. Korintus 1:24
Mert mi nem uralkodunk hiteteken, hanem örömötöknek vagyunk munkatársai, mert hisz hit által álltok.
|
2. Korintus
1:24
Mert nem akarunk uralkodni a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek, mivel szilárdan álltok a hitben.
|
2. Korintus
1:24
Ez nem azt jelenti, hogy uralkodni akarnánk rajtatok, vagy a hiteteken, amely valóban erős. Ellenkezőleg, munkatársaitok vagyunk, és azon fáradunk, hogy boldogok legyetek.
|
