Róma 4:1
Mit mondjunk arról, amit Ábrahám tapasztalt a hittel kapcsolatban? (Származásunk szerint ő volt a mi ősapánk.)
|
Róma
4:1
Mit mondjunk tehát, mit ért el Ábrahám, a mi test szerinti ősatyánk a saját erejéből?
|
Róma
4:1
Mit mondjunk hát? Mire jutott ?satyánk, Ábrahám a hús készségeivel?
|
Róma 4:2
Ha Ábrahám a tettei alapján lett volna elfogadható Isten számára, akkor dicsekedhetne. De Isten előtt nincs mivel dicsekedjen!
|
Róma
4:2
Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, de nem Isten előtt.
|
Róma
4:2
Ha Ábrahámot a tettek tették volna igazságossá, volna dicsekedni valója. Csakhogy nincs erre lehet?ség az Istennel szemben.
|
Róma 4:3
Nézzük csak, mit mond erről az Írás: „Ábrahám hitt Istenben, Isten pedig elfogadta Ábrahám hitét. Így lett Ábrahám Isten számára elfogadható.”
|
Róma
4:3
De mit mond az Írás? "Hitt Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul."
|
Róma
4:3
Mit mond tudniillik az Írás? „Hitt Ábrahám az Istennek, és azt igazságosságul számították be neki.”
|
Róma 4:4
Aki dolgozik, annak nem ajándékot adnak, hanem jogos fizetést kap a munkájáért.
|
Róma
4:4
Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből számítják, hanem azért, mert tartoznak vele.
|
Róma
4:4
Annak, aki tetteket visz véghez, a bért nem kegyelemképpen számítják, hanem tartozásképpen.
|
Róma 4:5
De a tettei alapján senki nem lesz elfogadható Isten számára. Bíznia és hinnie kell Istenben, aki a bűnös embert a hite alapján fogadja el.
|
Róma
4:5
Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak a hite számít igazságnak.
|
Róma
4:5
Annak ellenben, aki nem tetteket hajt végre, hanem hisz Abban, aki az istentelent igazságossá teszi, hitét számítják be igazságosságul,
|
Róma 4:6
Ugyanerről beszélt már Dávid is, amikor boldognak mondja azt az embert, akit Isten a tetteitől függetlenül, a hite alapján fogad el:
|
Róma
4:6
Ahogyan Dávid is azt az embert mondja boldognak, akinek az Isten cselekedetek nélkül tulajdonít igazságot:
|
Róma
4:6
úgy, ahogy Dávid írja le annak az embernek boldogságát, akinek tettek nélkül tulajdonít Isten igazságosságot:
|
Róma 4:7
„Boldogok azok, akiknek Isten megbocsátotta, amikor a Törvény ellen vétkeztek, akiknek bűneit eltakarta!
|
Róma
4:7
"Boldogok, akiknek megbocsáttattak törvényszegéseik, és akiknek elfedeztettek bűneik.
|
Róma
4:7
„Boldogok azok, akiknek törvénytiprásait elengedték, és vétkeiket elfedezték.
|
Róma 4:8
Boldog ember, akinek bűneit nem tartja számon az Úr!” Zsolt 32:1-2
|
Róma
4:8
Boldog az az ember, akinek az Úr nem tulajdonít bűnt."
|
Róma
4:8
Boldog az az ember, akinek az Úr vétket nem fog felszámítani.”
|
Róma 4:9
Vajon csak a körülmetéltek juthatnak el erre a boldog állapotra, vagy a körülmetéletlenek is? Ezt mondja erről az Írás: „Ábrahám hitt Istenben, aki ezért elfogadta Ábrahámot.”
|
Róma
4:9
Most tehát ez a boldognak mondás csak a körülmetélteknek szól-e, vagy a körülmetéletleneknek is? Valóban azt olvassuk, hogy "Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt."
|
Róma
4:9
Vajon ez a boldognak mondás a körülmetélt vagy a körülmetéletlen Ábrahámnak szólt-e? Mert hiszen azt mondjuk: Ábrahámnak hitét számították be igazságosságnak.
|
Róma 4:10
De mikor történt ez? Körülmetélkedése előtt, vagy után? Bizony, még az előtt!
|
Róma
4:10
De milyen állapotában fogadta el őt igaznak: körülmetélten vagy körülmetéletlenül? Nem körülmetélten, hanem körülmetéletlenül.
|
Róma
4:10
Milyen állapotában számították be neki. Akkor-e, mikor körülmetélt volt, vagy mikor körülmetéletlen?
|
Róma 4:11
A körülmetélés jelét Ábrahám éppen annak bizonyítékául kapta, hogy őt körülmetéletlen állapotában, hite alapján Isten elfogadhatónak tekintette. Így ősapjává lett minden olyan hívőnek is, aki nincs körülmetélve, és így Isten ezeket is elfogadja.
|
Róma
4:11
Sőt a körülmetélkedés jelét is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak fogadtassanak el;
|
Róma
4:11
A körülmetélés jelképét éppen hitbeli igazságosságának pecsétjéül kapta még akkor, amikor körülmetéletlenül hitt, hogy így minden körülmetéletlenül hív?nek atyja legyen, hogy nekik is igazságosságot számítsanak be,
|
Róma 4:12
Ugyanakkor Ábrahám azoknak a hívőknek is ősapja, akik körül vannak metélve. Azonban nem a körülmetélés miatt számít ősapjuknak, hanem csak akkor, ha ezek az emberek is ugyanúgy hisznek Istenben, mint ahogy Ábrahám hitt, amikor még nem volt körülmetélve.
|
Róma
4:12
és hogy atyja legyen azoknak a körülmetélteknek is, akik nemcsak körül vannak metélve, hanem nyomába is lépnek atyánk, Ábrahám körülmetéletlenül tanúsított hitének.
|
Róma
4:12
amellett a körülmetélteknek is atyja legyen, azoknak, akik nemcsak a körülmetélésb?l valók, hanem annak a hitnek nyomdokain is járnak, mellyel atyánk, Ábrahám, körülmetéletlen állapotában hitt.
|
Róma 4:13
Ábrahám és utódai azt az ígéretet kapták, hogy az egész világot örökölni fogják. De ezt nem a Törvény alapján ígérték Ábrahámnak, hanem azért, mert a hite alapján Isten elfogadta őt.
|
Róma
4:13
Mert Ábrahám vagy az utóda nem a törvény, hanem a hitből való igazsága alapján részesült abban az ígéretben, hogy örökölni fogja a világot.
|
Róma
4:13
Ábrahámnak és magvának ugyanis nem a törvényen át szól az ígéret, hogy a világ örököse lesz, hanem a hit igazságosságán keresztül.
|
Róma 4:14
Ha ugyanis azok lennének az örökösök, akik a Törvény alatt élnek, akkor a hitnek nincs semmi értelme, és az előbbi ígéret semmit sem ér.
|
Róma
4:14
Hiszen ha a törvény emberei az örökösök, akkor üressé lett a hit, és valóra válthatatlan az ígéret;
|
Róma
4:14
Hiszen, ha a törvény alapján állók az örökösök, hiábavalóvá lett a hit, hatálytalanná az ígéret,
|
Róma 4:15
Mert a Törvény Isten haragját kelti fel azok ellen, akik nem engedelmeskednek neki. Ahol viszont nincs semmiféle törvény, ott nem is lehet ellene vétkezni.
|
Róma
4:15
mivel a törvény csak büntetést eredményezhet. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés.
|
Róma
4:15
mert a törvény haragot munkál. Ahol azonban nincs törvény, ott azt nem lehet áthágni sem.
|
Róma 4:16
Amit Isten megígért, azt csak hit által kaphatjuk meg. Ez azért van így, hogy ajándékba kapjuk, kegyelemből. Így tehát, az ígéret Ábrahám minden utódja számára biztosítva van. Nemcsak azoknak, akik a Törvény alatt élnek, hanem azoknak is, akiknek ugyanolyan hitük van, mint Ábrahámnak. Ő tehát mindannyiunk ősapja.
|
Róma
4:16
Azért adatott tehát az ígéret a hit alapján, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen az ígéret Ábrahám minden utóda számára: nem csak a törvény alatt élőknek, hanem az Ábrahám hitét követőknek is. Ő mindnyájunk atyja
|
Róma
4:16
Azért van hit alapján az ígéret, hogy kegyelemképpen lehessen, hogy minden egyes mag számára szilárd legyen az ígéret, nemcsak annak, aki a törvény alapján várja, hanem az Ábrahám hite alapján állónak is (aki mindannyiunknak atyja,
|
Róma 4:17
Ahogyan az Írás is mondja: „Sok nép ősapjává tettelek téged.” Ezt az ígéretet Ábrahám azért kapta, mert hitt Istenben, aki életre kelti a holtakat, és megteremti azokat, akik most még nem léteznek.
|
Róma
4:17
Isten színe előtt, ahogyan meg van írva: "Sok nép atyjává tettelek." Mert hitte, hogy Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket.
|
Róma
4:17
amint meg van írva: „Sok nemzetnek atyjává rendeltelek téged”). Mindannyiunknak atyja ? az el?tt az Isten el?tt, akiben hitt, aki megeleveníti a holtakat, aki a nem létez?ket úgy hívja el?, mintha léteznének.
|
Róma 4:18
Nem volt már semmi remény arra, hogy gyermeke szülessen, Ábrahám mégis hitt Istenben, és kitartott ebben a hitében. Ezért lett sok népnek ősapjává, ahogy ezt Isten megígérte neki: „Sok-sok utódod lesz.”
|
Róma
4:18
Reménység ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: "Ennyi lesz a te magod!"
|
Róma
4:18
Ábrahám reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok nemzetnek atyjává lesz, ahogy mondták neki: „Így lesz a te magod.”
|
Róma 4:19
Ábrahám akkor majdnem száz éves volt, ezért a testét tekintve már nagyon megöregedett. Hasonlóképpen, Sára is meddő és nagyon idős volt. Ábrahám azonban nem ezekre tekintett, és a hite sem ingadozott.
|
Róma
4:19
Mert hitében nem gyengült meg, amikor arra gondolt, hogy százesztendős lévén, elhalt már saját teste, és Sára méhe is elhalt.
|
Róma
4:19
A hit tette arra képessé, hogy mintegy száz éves korában sem er?tlenült el, és nem figyelte saját kihalt testét, sem Sára méhének elhalt voltát,
|
Róma 4:20
Ellenkezőleg, Isten ígéretét tartotta szeme előtt. Nem kételkedett abban, hogy amit Isten megígért neki, azt meg is fogja tenni. Hite megerősödött, és dicsőséget adott Istennek.
|
Róma
4:20
Isten ígéretét sem vonta kétségbe hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek,
|
Róma
4:20
hitetlenül nem kételkedett Isten ígéretében, hanem a hit hatalomra emelte, s miután Istennek adta a dics?séget,
|
Róma 4:21
Teljesen meg volt győződve arról, hogy Isten meg is tudja tenni, amit megígért.
|
Róma
4:21
és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni.
|
Róma
4:21
teljes bizonyosságot kapott a fel?l, hogy Istennek hatalma van azt megtenni, amit ígért.
|
Róma 4:22
Ezért mondja az Írás: „Isten elfogadta Ábrahám hitét, és ő ez által lett Isten számára elfogadhatóvá.”
|
Róma
4:22
Ezért Isten ezt "be is számította neki igazságul".
|
Róma
4:22
Ezért számították be hitét igazságosságul.
|
Róma 4:23
Azonban nem csak Ábrahámra vonatkozik, amikor ezt mondja: „Isten elfogadta Ábrahám hitét”,
|
Róma
4:23
De az, hogy "beszámította neki igazságul", nem egyedül érte van megírva,
|
Róma
4:23
Nem ?érte magáért írták meg azonban, hogy „beszámították neki,”
|
Róma 4:24
hanem ránk is, mert mi is hiszünk, és a hitünk alapján fogadott el bennünket Isten. Igen, hiszünk abban, aki feltámasztotta Urunkat, Jézust a halálból.
|
Róma
4:24
hanem értünk is, akiknek majd beszámítja, ha hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat;
|
Róma
4:24
hanem értünk is, kiknek szintén be fogják számítani, értünk, akik hiszünk abban, aki Urunkat, Jézust a halottak közül feltámasztotta,
|
Róma 4:25
Neki ugyanis a bűneink miatt kellett meghalnia, és azért támadt fel a halálból, hogy mi Isten számára elfogadhatók legyünk.
|
Róma
4:25
aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.
|
Róma
4:25
azt a Jézust, akit eleséseinkért halálra adtak, megigazulásunkért azonban feltámasztottak.
|
