Hitvallásunk

Kiadványok

Kiadói üzenet

Igehirdetések

Eseménynaptár

Kapcsolat

Linkek

Biblia

Biblia 365

Támogatás


Keresés a Bibliában

Szórészlet(ek):


és:


és:


A Biblia próféciái: Az alapok - Amir Tsarfati, Barry Stagner

Amir Tsarfati, Barry Stagner

A Biblia próféciái: Az alapok

Olvasd velem Biblia (kék) - Doris Rikkers - Jean E. Syswerda

Doris Rikkers - Jean E. Syswerda

Olvasd velem Biblia (kék)

Olvasd velem Biblia (lila) - Doris Rikkers - Jean E. Syswerda

Doris Rikkers - Jean E. Syswerda

Olvasd velem Biblia (lila)

Üzleti titkok a Bibliából - Rabbi Daniel Lapin

Rabbi Daniel Lapin

Üzleti titkok a Bibliából

Karácsonyi Bibliai Böngésző - Gill Guide

Gill Guide

Karácsonyi Bibliai Böngésző

Bibliai böngésző - Gill Guide

Gill Guide

Bibliai böngésző

Y Design

Bibliafordítások - Károli Biblia
Apostolok Cselekedetei 13. fejezet


 

  <<< >>>  

  Apcsel 13:1 A szíriai Antiókhia gyülekezetében volt néhány próféta és tanító: Barnabás, Simeon (akit Nigernek is neveztek), Lucius (aki Ciréne városából jött), Manaén (aki együtt nevelkedett Heródes királlyal), és Saul.
  Apcsel 13:1 Valának pedig Antiókhiában az ott levő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki hivattatik vala Nigernek, és a Czirénei Luczius és Manaen, ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett vala, és Saulus.
  Apcsel 13:1 Antiókhiában, az ottani gyülekezetben volt néhány próféta és tanító: Barnabás és Simeon, akit Nigernek is hívtak, cirénei Lucius és Manaén, aki Heródes negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, valamint Saul.
  Apcsel 13:2 Amikor ezek a az emberek az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, így szólt hozzájuk a Szent Szellem: „Válasszátok külön nekem Barnabást és Sault! Én választottam ki őket, hogy elvégezzenek egy különleges feladatot.
  Apcsel 13:2 Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és bőjtölének, monda a Szent Lélek: Válaszszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, a melyre én őket elhívtam.
  Apcsel 13:2 Egyszer, amikor ezek az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: "Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket."
  Apcsel 13:3 Ezért, miután újra böjtöltek és imádkoztak, Barnabásra és Saulra tették kezüket, és elküldték őket, hogy teljesítsék azt a feladatot.
  Apcsel 13:3 Akkor, miután bőjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájok vetették, elbocsáták őket.
  Apcsel 13:3 Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket.
  Apcsel 13:4 Barnabás és Saul, miután ilyen módon kiküldte őket a Szent Szellem, elindultak. Először Szeleukia kikötőjébe mentek, ahol hajóra szálltak, és Ciprus szigetére utaztak.
  Apcsel 13:4 ők annakokáért, miután kibocsáttattak a Szent Lélektől, lemenének Szeleucziába; és onnét elevezének Cziprusba.
  Apcsel 13:4 Ők tehát a Szentlélektől kiküldve lementek Szeleukiába, onnan pedig elhajóztak Ciprusba.
  Apcsel 13:5 Amikor Szalamisz városába értek, a zsidók zsinagógáiba mentek, és hirdették az Isten üzenetét. János is velük volt: segített Barnabásnak és Saulnak.
  Apcsel 13:5 És mikor Salamisba jutottak, hirdeték az Isten beszédét a zsidóknak zsinagógáiban: és János is velük vala, mint segítőtárs.
  Apcsel 13:5 Amikor Szalamiszba értek, hirdették az Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is velük volt, mint segítőtárs.
  Apcsel 13:6 Azután bejárták Ciprus szigetét egészen Páfosz városáig. Ott találkoztak egy zsidó származású varázslóval, akit Bar-Jezusnak, görögül Elimásznak hívtak. Ez hamis prófétavolt,
  Apcsel 13:6 És eljárván a szigetet mind Páfusig, találkozának egy ördöngős hamispróféta zsidóra, kinek neve vala Barjézus;
  Apcsel 13:6 Miután bejárták az egész szigetet Páfoszig, találkoztak egy zsidó mágussal és álprófétával, akinek Barjézus volt a neve.
  Apcsel 13:7 és igyekezett mindig a kormányzó, Szergiusz Paulusz közelében maradni. A kormányzó nagyon okos ember volt, és meghívta Barnabást és Sault, hogy neki is mondják el Isten üzenetét.
  Apcsel 13:7 Ki Sergius Paulus tiszttartóval, ez okos emberrel vala. Ez magához hivatván Barnabást és Saulust, kíváná hallani az Isten beszédét.
  Apcsel 13:7 Ez közel állott Szergiusz Paulusz helytartóhoz, aki értelmes ember volt. Ő magához hívatta Barnabást és Sault, mert hallani kívánta az Isten igéjét.
  Apcsel 13:8 Barnabás és Saul el is mentek, de Elimász, a varázsló ellenkezett és vitatkozott velük, sőt a helytartót is igyekezett rábeszélni, hogy ne higgyen Jézusban.
  Apcsel 13:8 Elimás, az ördöngős azonban (mert így magyaráztatik az ő neve) ellenkezik vala velök, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittől.
  Apcsel 13:8 De Elimás, a varázsló - neve ugyanis ezt jelenti -, szembeszállt velük, és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől.
  Apcsel 13:9 Ekkor Sault, akit Pálnak is hívtak, betöltötte a Szent Szellem, egyenesen Elimászra nézett, és így szólt:
  Apcsel 13:9 De Saulus, ki Pál is, megtelvén Szent Lélekkel, szemeit reá vetve,
  Apcsel 13:9 Saul pedig, akit Pálnak is hívnak, megtelve Szentlélekkel erősen ránézett,
  Apcsel 13:10 „Te, aki a Gonosz fia, és minden jónak ellensége vagy! Mindenféle hazugsággal és csűrés-csavarással vagy tele! Hát már sohasem hagyod abba, hogy az Úr igazságát hazugságnak mondjad?!
  Apcsel 13:10 Monda: Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szűnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani?
  Apcsel 13:10 és így szólt: "Te mindenféle csalással és gonoszsággal tele ember, te ördögfajzat, te minden igazság ellensége, nem szűnsz meg elferdíteni az ÚR egyenes újait?
  Apcsel 13:11 Most figyelj ide! Az Úr keze megérint téged, megvakulsz, és egy ideig nem látod a Napot.” Abban a pillanatban sötétség borult Elimászra. Körbe-körbe járkált, hogy keressen valakit, aki kézenfogva vezeti.
  Apcsel 13:11 Most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetőket.
  Apcsel 13:11 Most íme, az Úr keze rajtad van, és vak leszel, nem látod a napot egy ideig!" Erre hirtelen homály és sötétség szállt rá, és botorkálva keresett vezetőket.
  Apcsel 13:12 A helytartó látta, mi történt, és hitt Jézus Krisztusban, és csodálkozott az Úrról szóló tanításon.
  Apcsel 13:12 Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hűn, elálmélkodván az Úrnak tudományán.
  Apcsel 13:12 Mikor a helytartó látta a történteket, hitt, elámulva az Úr tanításán.
  Apcsel 13:13 Ezután Pál és társai tovább hajóztak Páfoszból. Perga városában szálltak partra, amely Pamfilia vidékén van. Itt János Márk elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe.
  Apcsel 13:13 Elhajózván pedig Páfusból Pál és kisérői, Pergába, Pámfiliának városába menének. János azonban elválván tőlük, megtére Jeruzsálembe.
  Apcsel 13:13 Aztán Pál és kísérői elhajóztak Páfoszból, és eljutottak a pamfiliai Pergébe; János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe.
  Apcsel 13:14 A többiek tovább mentek a pizidiai Antiókhia városába. Amikor eljött a szombat, Pál és Barnabás bementek a zsinagógába, és leültek.
  Apcsel 13:14 ők pedig Pergából tovább menve, eljutának Antiókhiába, Pisidiának városába, és bemenvén szombatnapon a zsinagógába; leülének.
  Apcsel 13:14 Ők pedig továbbmentek Pergéből, és megérkeztek a pizidiai Antiókhiába. Itt szombaton elmentek a zsinagógába és leültek.
  Apcsel 13:15 A Törvény és a próféták írásainak felolvasása után a zsinagóga vezetői azt üzenték nekik: „Testvérek, most szóljatok, ha akartok valamit mondani, ami javunkra válik!”
  Apcsel 13:15 És a törvénynek és a prófétáknak felolvasása után küldének a zsinagógának előljárói ő hozzájok, mondván: Atyánkfiai, férfiak, ha van valami intőbeszédetek a néphez, szóljatok.
  Apcsel 13:15 A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk, és azt üzenték nekik: "Atyámfiai, férfiak, ha van valami buzdító szavatok a néphez, szóljatok."
  Apcsel 13:16 Ekkor Pál felállt, intett a kezével, és így szólt: „Hallgassatok meg engem, Izraeli férfiak, és ti nem zsidók, akik félitek az Istent!
  Apcsel 13:16 Pál azért felkelvén és kezével intvén, monda: Izráelnek férfiai, és ti, kik félitek az Istent, halljátok meg.
  Apcsel 13:16 Pál felállt, intett a kezével, és ezt mondta: "Férfiak, izráeliták, akik az Istent félitek, halljátok!
  Apcsel 13:17 Izrael Istene kiválasztotta ősapáinkat. Ő tette naggyá népünket, amíg Egyiptom földjén éltek. Ő vezette ki onnan őket nagy hatalmával.
  Apcsel 13:17 Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta a mi atyáinkat, és e népet fölemelte, mikor Égyiptomnak földében jövevények valának, és onnét kihozá őket hatalmas karja által.
  Apcsel 13:17 Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta atyáinkat, és naggyá tette a népet, amikor jövevények voltak Egyiptom földjén, és hatalmas karjával kivezette őket onnan.
  Apcsel 13:18 Ezután körülbelül negyven éven keresztül türelmesen bánt velük a pusztában.
  Apcsel 13:18 És közel negyven esztendőnek idejéig tűrte az ő erkölcsöket a pusztában.
  Apcsel 13:18 Aztán közel negyven esztendeig hordozta őket a pusztában.
  Apcsel 13:19 Isten hét népet pusztított ki Kánaánból, és azt a földet Izrael fiainak adta örökségül.
  Apcsel 13:19 És minekutána eltörölt hét népet a Kanaán földén, azoknak földöket sorsvetés által elosztá nékik.
  Apcsel 13:19 És miután eltörölt hét népet Kánaán földjén, örökségül adta nekik azoknak a földjét.
  Apcsel 13:20 Mindez körülbelül négyszázötven év alatt történt. Ezután vezetőket adott nekik egészen Sámuel próféta idejéig.
  Apcsel 13:20 És azután mintegy négyszázötven esztendeig adott birákat mind Sámuel prófétáig;
  Apcsel 13:20 Mindez mintegy négyszázötven évig tartott. Ezután bírákat adott nekik egészen Sámuel prófétáig.
  Apcsel 13:21 Ekkor a nép királyt kért Istentől, aki Sault adta nekik, aki negyven évig uralkodott. Saul Kis fia volt, és Benjamin törzséből származott.
  Apcsel 13:21 Annakutána pedig királyt kérének maguknak, és adá nékik az Isten Sault, a Kis fiát, a Benjamin nemzetségéből való férfiút negyven esztendeig.
  Apcsel 13:21 Ekkor királyt kértek maguknak, az Isten pedig Sault, a Kís fiát, a Benjámin törzséből való férfit adta nekik negyven esztendőre.
  Apcsel 13:22 Azután Isten Saul királytól elvette a királyságot, és Dávidot tette királlyá. Róla ezt mondta Isten: ‘megtaláltam Dávidot, Jessze fiát, akit szeretek, ő majd mindent megtesz, amit mondok neki.’
  Apcsel 13:22 És mikor őt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi.
  Apcsel 13:22 Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat.
  Apcsel 13:23 Ennek a Dávidnak az utódai közül való a Megmentő, akit Isten Izraelnek küldött, ahogyan ezt megígérte. Ez a Megmentő nem más, mint Jézus!
  Apcsel 13:23 Ennek magvából támasztott Isten, ígérete szerint, Izráelnek szabadítót, Jézust;
  Apcsel 13:23 Az ő utódai közül támasztotta Isten ígéret szerint Izráelnek üdvözítőül Jézust,
  Apcsel 13:24 Jézus megérkezése előtt János mondta egész Izrael népének, hogy változtassák meg gondolkozásukat és életüket, és merítkezzenek be.
  Apcsel 13:24 Minekutána előbb János az ő eljövetele előtt a megtérésnek keresztségét prédikálta Izráel egész népének.
  Apcsel 13:24 miután János előre, még az ő eljövetele előtt hirdette Izráel egész népének, hogy térjenek meg és keresztelkedjenek meg.
  Apcsel 13:25 Amikor János befejezte a feladatát, ezt mondta: ‘Mit gondoltok rólam, ki vagyok én? Nem én vagyok a Krisztus! Ő majd csak ezután fog jönni. De én még arra sem vagyok méltó, hogy a cipőjét levegyem a lábáról.’
  Apcsel 13:25 És mikor be akará végezni János az ő tisztét, monda: Kinek gondoltok engem? Nem én vagyok az, hanem ímé én utánam jő, kinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját.
  Apcsel 13:25 Amikor pedig János bevégezte pályafutását, így szólt: Én nem az vagyok, akinek ti gondoltok engem. Hanem íme, utánam jön az, akinek a saruját sem vagyok méltó leoldani.
  Apcsel 13:26 Testvéreim, akik Ábrahámtól származtok, és ti nem zsidók, akik imádjátok Istent, a megmenekülésnek ez az üzenete nekünk szól.
  Apcsel 13:26 Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és kik ti köztetek félik az Istent, ez idvességnek beszéde néktek küldetett.
  Apcsel 13:26 Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetségének fiai, és a hozzátok csatlakozott istenfélők! Ennek az üdvösségnek az igéje nekünk küldetett el.
  Apcsel 13:27 Jeruzsálem lakói és a nép vezetői nem értették meg, hogy Jézus a Megmentő, és elítélték őt.
  Apcsel 13:27 Mert a kik lakoznak Jeruzsálemben és azoknak fejei, mivelhogy őt fel nem ismerék, a prófétáknak szavait is, melyeket minden szombaton felolvasnak, ítéletükkel betöltötték.
  Apcsel 13:27 De Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték fel őt, és a próféták szavait, amelyeket minden szombaton felolvasnak, betöltötték azáltal, hogy elítélték őt.
  Apcsel 13:28 Bár nem tudtak Jézus ellen semmi olyat mondani, amiért meg kellett volna halnia, mégis azt kérték Pilátustól, hogy ítélje halálra, és öljék meg. Így azután megtörtént minden, amit a próféták előre megmondtak és leírtak, és amit a zsidók minden szombaton felolvasnak a zsinagógákban.
  Apcsel 13:28 És bár semmi halálra való okot nem találtak, kérék Pilátustól, hogy ölettessék meg.
  Apcsel 13:28 Bár semmiféle halálos büntetésre méltó okot nem találtak benne, mégis azt követelték Pilátustól, hogy ölesse meg.
  Apcsel 13:29 Miután megtették mindazt, amit az Írások előre megírtak róla, Jézus holttestét levették a keresztről, és sírba helyezték.
  Apcsel 13:29 És mikor mindazokat elvégezték, a mik ő felőle megirattak, a fáról levéve sírba helyhezteték.
  Apcsel 13:29 Amikor véghez vitték mindazt, ami meg van írva róla, levették a fáról, és sírba tették.
  Apcsel 13:30 De Isten feltámasztotta őt a halálból!
  Apcsel 13:30 De az Isten feltámasztá őt halottaiból:
  Apcsel 13:30 De az Isten feltámasztotta őt a halálból,
  Apcsel 13:31 Ezután sok napon látták a feltámadt Jézust azok az emberek, akik Galileából vele együtt mentek fel Jeruzsálembe. Ezek az emberek most is bizonyítják az egész nép előtt, hogy ez igaz.
  Apcsel 13:31 És ő megjelent több napon át azoknak, kik együtt jöttek fel ő vele Galileából Jeruzsálembe, kik néki bizonyságai a nép előtt.
  Apcsel 13:31 és ő több napon át megjelent azoknak, akik együtt mentek fel vele Galileából Jeruzsálembe, és akik most az ő tanúi a nép előtt.
  Apcsel 13:32 Isten ígéreteket tett a mi ősapáinknak. Mi azt az örömhírt mondjuk nektek, hogy ezeket az ígéreteket Isten most nekünk, az ő gyermekeiknek teljesítette be. Még pedig azzal, hogy Jézust a halálból feltámasztotta,
  Apcsel 13:32 És mi hirdetjük néktek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nékünk, az ő fiaiknak feltámasztván Jézust:
  Apcsel 13:32 Mi is hirdetjük nektek, hogy azt az ígéretet, amelyet az atyáknak tett Isten, beteljesítette nekünk, az ő gyermekeiknek, amikor feltámasztotta Jézust.
  Apcsel 13:33 ahogyan ez meg van írva a második zsoltárban: ‘Te vagy az én fiam, ma lettem az édesapád.’ Zsolt 2:7
  Apcsel 13:33 Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te; ma nemzettelek én téged.
  Apcsel 13:33 Ahogyan meg van írva a második zsoltárban is: Fiam vagy te, ma nemzettelek.
  Apcsel 13:34 Isten valóban feltámasztotta Jézust! Ő már soha többé nem fog meghalni! Erről így szólt Isten: ‘Nektek fogom beteljesíteni azokat a szent és biztos ígéreteket, amelyeket Dávidnak tettem.’ Ézs 55:3
  Apcsel 13:34 Hogy pedig feltámasztotta őt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe visszatérni, azt így mondotta: Néktek adom a Dávid biztos szent javait.
  Apcsel 13:34 Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halálból, és többé nem fog visszatérni az elmúlásba, így mondta meg: Nektek váltom be a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket.
  Apcsel 13:35 Egy másik helyen meg azt mondja: ‘Nem engeded, hogy szented teste a sírban pusztuljon el.’ Zsolt 16:10
  Apcsel 13:35 Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson.
  Apcsel 13:35 Ezért más helyen is így szól: Nem engeded, hogy a te Szented elmúlást lásson.
  Apcsel 13:36 Dávid Isten akarata szerint szolgált, amíg élt. Azután meghalt, eltemették ősei mellé, és teste bizony el is pusztult a sírban.
  Apcsel 13:36 Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és helyhezteték az ő atyáihoz, és rothadást látott.
  Apcsel 13:36 Mert miután Dávid a maga nemzedékében, az Isten akarata szerint szolgált, meghalt, és eltemették atyái mellé, tehát elmúlást látott.
  Apcsel 13:37 De Jézus, akit Isten feltámasztott a halálból, nem pusztult el a sírban!
  Apcsel 13:37 De a kit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást.
  Apcsel 13:37 Akit azonban az Isten feltámasztott, az nem látott elmúlást.
  Apcsel 13:38 Testvéreim, kérlek, értsétek meg, azt hirdetjük nektek, hogy Isten Jézus által kínálja fel nektek a bűneitek megbocsátását. És hirdetjük, hogy Jézus az, aki megszabadítja azokat, akik hisznek benne.
  Apcsel 13:38 Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik néktek a bűnöknek bocsánata:
  Apcsel 13:38 Vegyétek tehát tudomásul, atyámfiai, férfiak, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát,
  Apcsel 13:39 Igen, megszabadítja őket mindazokból a dolgokból, amikből Mózes Törvénye nem tudott bennünket megszabadítani.
  Apcsel 13:39 És mindenekből, a mikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, a ki hisz, megigazul.
  Apcsel 13:39 és mindabból, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz.
  Apcsel 13:40 De jól vigyázzatok! Nehogy veletek történjen meg, amit a próféták mondtak:
  Apcsel 13:40 Meglássátok azért, hogy rajtatok ne essék, a mit a próféták megmondottak:
  Apcsel 13:40 Vigyázzatok tehát, hogy be ne következzék az, amit megmondott az Úr a próféták által:
  Apcsel 13:41 ‘Figyeljetek csak, ti akik lenézitek a többieket, Csodálkozzatok, és pusztuljatok el, mert olyan dolgot teszek napjaitokban, amit soha el nem hinnétek, ha valaki mondaná nektek.’” Hab 1:5
  Apcsel 13:41 Lássátok meg, ti megvetők, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg; mert én oly dolgot cselekszem a ti időtökben, oly dolgot, melyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná néktek.
  Apcsel 13:41 Lássátok meg, ti gúnyolódók, és ámuljatok el, és semmisüljetek meg, mert olyasmit viszek véghez napjaitokban, amelyet el sem hinnétek, ha valaki elbeszélné nektek."
  Apcsel 13:42 Amikor Pál és Barnabás kimentek a zsinagógából, a nem zsidók kérték őket, hogy a következő szombaton nekik is beszéljenek ezekről a dolgokról.
  Apcsel 13:42 Mikor pedig kimentek a zsidók zsinagógájából, kérék a pogányok, hogy a következő szombaton prédikálják nékik ezen beszédeket.
  Apcsel 13:42 Amikor pedig mentek kifelé, kérték őket, hogy a következő szombaton is hirdessék nekik ezeket a dolgokat.
  Apcsel 13:43 Amikor az emberek hazamentek a zsinagógából, sok zsidó és istenfélő prozelita követte Pált és Barnabást. Ők pedig beszéltek velük, és bíztatták őket, hogy továbbra is Isten kegyelmében éljenek.
  Apcsel 13:43 Mikor pedig eloszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül és az istenfélő prozelitusok közül követék Pált és Barnabást; a kik szólván hozzájuk, biztaták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében.
  Apcsel 13:43 Miután szétoszlott a gyülekezet, sokan követték a zsidók és az istenfélő prozeliták közül Pált és Barnabást, akik szóltak hozzájuk, és biztatták őket, hogy maradjanak meg Isten kegyelmében.
  Apcsel 13:44 A következő szombaton a városból majdnem mindenki összegyűlt, hogy hallgassa Isten üzenetét.
  Apcsel 13:44 A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűle az Isten ígéjének hallgatására,
  Apcsel 13:44 A következő szombaton azután majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallgassa az Úr igéjét.
  Apcsel 13:45 Amikor a zsidók látták, hogy milyen sok nem zsidó ember jött el, nagyon féltékenyek és irigyek lettek. Káromkodtak, és ellenkeztek Pállal.
  Apcsel 13:45 Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva.
  Apcsel 13:45 Amikor meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromolva ellene mondtak Pál beszédének.
  Apcsel 13:46 Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondták nekik: „Szükséges volt, hogy először nektek mondjuk el Isten üzenetét. De ha ti visszautasítjátok, és nem kell nektek az örök élet, akkor a nem zsidó népekhez fordulunk.
  Apcsel 13:46 Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten ígéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk.
  Apcsel 13:46 Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta: "Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk.
  Apcsel 13:47 Mert ezt parancsolta nekünk az Úr: ‘Világossággá tettelek téged a nem zsidó népek számára, hogy megmutasd a szabadulás útját minden népnek az egész Földön.’” Ézs 49:6
  Apcsel 13:47 Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig.
  Apcsel 13:47 Mert így parancsolta meg nekünk az Úr: Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld végső határáig."
  Apcsel 13:48 Amikor ezt a nem zsidók hallották, nagyon megörültek, és dicsérték az Úr beszédét. Azok az emberek, akiket Isten kiválasztott az örök életre, hittek az Úr üzenetében.
  Apcsel 13:48 A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak ígéjét; és a kik csak örök életre választattak vala, hivének.
  Apcsel 13:48 Ennek hallatára örvendeztek a pogányok, és magasztalták az Úr igéjét, és akik az örök életre választattak, mindnyájan hívővé lettek.
  Apcsel 13:49 Isten üzenete így sok emberhez eljutott azon a vidéken.
  Apcsel 13:49 Terjede pedig az Úrnak ígéje az egész tartományban.
  Apcsel 13:49 Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban.
  Apcsel 13:50 A nem hívő zsidók azonban Pál és Barnabás ellen uszították az előkelő és vallásos asszonyokat, és a város vezetőit. Ezek Pál és Barnabás ellen támadtak, és kizavarták őket a városból.
  Apcsel 13:50 A zsidók azonban felindíták az istenfélő és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit, és üldözést támasztának Pál és Barnabás ellen, és kiűzék őket határukból.
  Apcsel 13:50 De a zsidók felingerelték ellenük a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, üldözést támasztottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból.
  Apcsel 13:51 Ekkor Pál és Barnabás még a port is lerázták a lábukról, és tovább mentek Ikóniumba.
  Apcsel 13:51 Azok pedig lábuknak porát lerázván ellenük, elmenének Ikóniumba.
  Apcsel 13:51 Ők pedig lerázták lábuk porát ellenük, és elmentek Ikóniumba.
  Apcsel 13:52 Antiochiában azonban Jézus tanítványait betöltötte az öröm és a Szent Szellem.
  Apcsel 13:52 A tanítványok pedig betelnek vala örömmel és Szent Lélekkel.
  Apcsel 13:52 A tanítványok azonban megteltek örömmel és Szentlélekkel.
  Apostolok Cselekedetei 12  |  Lap tetejére  |  Apostolok Cselekedetei 14  

A Biblia, a teljes Szentírás, Istennek a Szent Szellem által inspirált, csalhatatlan kijelentése.
Biblia - Apostolok Cselekedetei 13. fejezet - Egyszerű fordítás - Újszövetség, Károli Biblia, Új fordítású Biblia