Márk 5:1
És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.
|
Márk
5:1
És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.
|
Márk
5:1
Azután elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére.
|
Márk 5:2
És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt,
|
Márk
5:2
És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan szellem volt,
|
Márk
5:2
Amikor kiszállt a hajóból, egyszer csak szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan lélektől megszállott ember,
|
Márk 5:3
A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta őt senki sem lekötni.
|
Márk
5:3
A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta őt senki sem lekötni.
|
Márk
5:3
akinek a sírboltokban volt a lakása, és akit már lánccal sem tudott megkötözni senki.
|
Márk 5:4
Mert sokszor megkötözték őt békókkal és lánczokkal, de ő a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.
|
Márk
5:4
Mert sokszor megkötözték őt békókkal és lánczokkal, de ő a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.
|
Márk
5:4
Mert már sokszor meg volt kötözve bilincsekkel és láncokkal, de szétszaggatta a láncokat, a bilincseket pedig összetörte, úgyhogy senki sem tudta megfékezni.
|
Márk 5:5
És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.
|
Márk
5:5
És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.
|
Márk
5:5
Éjjel-nappal mindig a sírokban és a hegyek között tartózkodott, kiáltozott és kővel vagdosta magát.
|
Márk 5:6
Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,
|
Márk
5:6
Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,
|
Márk
5:6
Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte,
|
Márk 5:7
És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.
|
Márk
5:7
És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.
|
Márk
5:7
és hangosan felkiáltott: "Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne gyötörj engem!"
|
Márk 5:8
(Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberből.)
|
Márk
5:8
(Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan szellem, ez emberből.)
|
Márk
5:8
Jézus ugyanis ezt mondta neki: "Menj ki, tisztátalan lélek ebből az emberből!"
|
Márk 5:9
És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
|
Márk
5:9
És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
|
Márk
5:9
És megkérdezte tőle: "Mi a neved?" Az így felelt: "Légió a nevem, mert sokan vagyunk."
|
Márk 5:10
És igen kéré őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.
|
Márk
5:10
És igen kéré őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.
|
Márk
5:10
És nagyon kérte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről.
|
Márk 5:11
Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.
|
Márk
5:11
Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.
|
Márk
5:11
Ott a hegyoldalban volt egy nagy legelésző disznónyáj,
|
Márk 5:12
És az ördögök kérik vala őt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.
|
Márk
5:12
És az ördögök kérik vala őt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.
|
Márk
5:12
ezért a tisztátalan lelkek azt kérték tőle: "Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!"
|
Márk 5:13
És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe.
|
Márk
5:13
És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan szellem pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe.
|
Márk
5:13
Megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és a disznókba költöztek; mire a nyáj, mintegy kétezer állat, a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a vízbe.
|
Márk 5:14
A kik pedig őrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi történt.
|
Márk
5:14
A kik pedig őrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi történt.
|
Márk
5:14
Akik pedig legeltették, elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környező településekre. Erre kijöttek az emberek, hogy lássák, mi történt.
|
Márk 5:15
És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngős ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének.
|
Márk
5:15
És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngős ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének.
|
Márk
5:15
Amikor Jézus közelébe értek és látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket.
|
Márk 5:16
A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngőssel, és a disznókkal.
|
Márk
5:16
A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngőssel, és a disznókkal.
|
Márk
5:16
Akik látták, elmondták nekik: hogyan történt a dolog a megszállottal és a disznókkal.
|
Márk 5:17
És kezdék kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból.
|
Márk
5:17
És kezdék kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból.
|
Márk
5:17
Ekkor kérni kezdték Jézust, hogy távozzék el a határukból.
|
Márk 5:18
Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős kéré őt, hogy vele lehessen.
|
Márk
5:18
Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős kéré őt, hogy vele lehessen.
|
Márk
5:18
Amikor azután beszállt a hajóba, kérlelte őt az előbb még megszállott ember, hogy mellette maradhasson.
|
Márk 5:19
De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.
|
Márk
5:19
De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.
|
Márk
5:19
Ő azonban nem engedte meg neki ezt, hanem így szólt hozzá: "Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett az Úr veled és hogyan könyörült meg rajtad."
|
Márk 5:20
El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.
|
Márk
5:20
El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.
|
Márk
5:20
Az pedig elment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, hogy milyen nagy jót tett vele Jézus, amin azután mindenki csodálkozott.
|
Márk 5:21
És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyűle ő hozzá; és vala a tenger mellett.
|
Márk
5:21
És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyűle ő hozzá; és vala a tenger mellett.
|
Márk
5:21
Amikor Jézus ismét átkelt a hajón a túlsó partra, nagy sokaság sereglett köré, de ő a tenger partján maradt.
|
Márk 5:22
És ímé, eljöve a zsinagóga fők egyike, névszerint Jairus, és meglátván őt, lábaihoz esék,
|
Márk
5:22
És ímé, eljöve a zsinagóga fők egyike, névszerint Jairus, és meglátván őt, lábaihoz esék,
|
Márk
5:22
Ide jött hozzá az egyik zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lába elé borult,
|
Márk 5:23
És igen kéré őt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.
|
Márk
5:23
És igen kéré őt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.
|
Márk
5:23
és esedezve kérte: "Kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon."
|
Márk 5:24
El is méne vele, és követé őt nagy sokaság, és összeszorítják vala őt.
|
Márk
5:24
El is méne vele, és követé őt nagy sokaság, és összeszorítják vala őt.
|
Márk
5:24
Jézus ekkor elindult vele. A nagy sokaság is követte őt, és tolongott körülötte.
|
Márk 5:25
És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala,
|
Márk
5:25
És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala,
|
Márk
5:25
Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt,
|
Márk 5:26
És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett,
|
Márk
5:26
És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett,
|
Márk
5:26
sok orvostól sokat szenvedett, mindenét ráköltötte, de semmi hasznát sem látta, hanem még rosszabbul lett;
|
Márk 5:27
Mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.
|
Márk
5:27
Mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.
|
Márk
5:27
amikor meghallotta, amit Jézusról beszéltek, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját,
|
Márk 5:28
Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.
|
Márk
5:28
Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.
|
Márk
5:28
mert így gondolkodott: "Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok."
|
Márk 5:29
És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.
|
Márk
5:29
És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.
|
Márk
5:29
És azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy kigyógyul a bajából.
|
Márk 5:30
Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott ki belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?
|
Márk
5:30
Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott ki belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?
|
Márk
5:30
Jézus is azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: "Ki érintette meg a ruhámat?"
|
Márk 5:31
És mondának néki az ő tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem?
|
Márk
5:31
És mondának néki az ő tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem?
|
Márk
5:31
Tanítványai így feleltek: "Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: ki érintett meg engem?"
|
Márk 5:32
És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte.
|
Márk
5:32
És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte.
|
Márk
5:32
Jézus erre körülnézett, hogy láthassa azt az asszonyt, aki ezt tette.
|
Márk 5:33
Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.
|
Márk
5:33
Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.
|
Márk
5:33
Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot.
|
Márk 5:34
ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.
|
Márk
5:34
Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.
|
Márk
5:34
Ő pedig ezt mondta neki: "Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges."
|
Márk 5:35
Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?
|
Márk
5:35
Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?
|
Márk
5:35
Még beszélt Jézus, amikor a zsinagógai elöljáró házától érkezők ezt mondták: "Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?"
|
Márk 5:36
Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.
|
Márk
5:36
Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.
|
Márk
5:36
Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: "Ne félj, csak higgy!"
|
Márk 5:37
És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.
|
Márk
5:37
És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.
|
Márk
5:37
És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.
|
Márk 5:38
És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.
|
Márk
5:38
És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.
|
Márk
5:38
Amikor megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat,
|
Márk 5:39
És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.
|
Márk
5:39
És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.
|
Márk
5:39
bement, és így szólt hozzájuk: "Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik."
|
Márk 5:40
És nevetik vala őt. ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.
|
Márk
5:40
És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.
|
Márk
5:40
Erre kinevették; de ő mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele levőket, bement oda, ahol a gyermek feküdt.
|
Márk 5:41
És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.
|
Márk
5:41
És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.
|
Márk
5:41
Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: "Talitha kúmi!" - ami azt jelenti: "Leányka, neked mondom, ébredj fel!"
|
Márk 5:42
És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.
|
Márk
5:42
És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.
|
Márk
5:42
A leányka pedig azonnal felkelt és járkált, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól.
|
Márk 5:43
ő pedig erősen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.
|
Márk
5:43
Ő pedig erősen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.
|
Márk
5:43
Jézus azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; aztán szólt, hogy adjanak enni a leánykának.
|
