2. Korintus 3:1
Azt gondoljátok, hogy ismét dicsekedni akarunk? Szükséges-e, hogy ajánlóleveleket kérjünk valakitől hozzátok, vagy tőletek másokhoz?
|
2. Korintus
3:1
Ekezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?
|
2. Korintus
3:1
Elkezdjük-e ismét ajánlani önmagunkat? Vagy szükségünk van-e, mint némelyeknek hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre?
|
2. Korintus 3:2
Nem! A mi „ajánlólevelünk” a szívünkbe van írva, és ezt minden ember ismeri és olvassa. Bizony, ti magatok vagytok a mi ajánlólevelünk!
|
2. Korintus
3:2
A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;
|
2. Korintus
3:2
A mi levelünk ti vagytok, amely be írva szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember.
|
2. Korintus 3:3
Mert nyilvánvaló, hogy a Krisztustól származó „levél” vagytok, amelyet általunk küldött. De ezt a levelet nem tintával írták, hanem az élő Isten Szellemével, és nem kőtáblára, hanem az emberek szívébe.
|
2. Korintus
3:3
A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő Isten Szellemével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.
|
2. Korintus
3:3
Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva; és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira.
|
2. Korintus 3:4
Azért merjük ezt mondani, mert Krisztus által teljes bizalmunk van Istenben.
|
2. Korintus
3:4
Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.
|
2. Korintus
3:4
Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt.
|
2. Korintus 3:5
Nem úgy értem ezt, hogy önmagunkban, a saját erőnkből képesek lennénk bármi jót tenni. Ellenkezőleg, Isten az, aki képessé tesz bennünket erre.
|
2. Korintus
3:5
Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van:
|
2. Korintus
3:5
Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van.
|
2. Korintus 3:6
Igen, ő tett alkalmassá minket arra, hogy az Új Szövetség szolgái legyünk. Az Új Szövetség nem írott Törvény, hanem a Szent Szellemtől származik. Az írott Törvény ugyanis a halálba vezet, a Szent Szellem pedig megelevenít.
|
2. Korintus
3:6
A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Szellemmé; mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít.
|
2. Korintus
3:6
Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.
|
2. Korintus 3:7
A Törvényt kőbe vésett betűkkel rögzítették, és a halálba vezetett. Mégis olyan dicsőséges volt a Törvény szolgálata, hogy Izrael népe rá se tudott tekinteni Mózesre, annyira ragyogott az arca Isten dicsőségétől! Pedig ez a dicsőség hamarosan elmúlt!
|
2. Korintus
3:7
Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsősége miatt:
|
2. Korintus
3:7
Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt,
|
2. Korintus 3:8
Akkor mennyivel dicsőségesebb a Szent Szellem szolgálata?!
|
2. Korintus
3:8
Hogyne volna még inkább dicsőséges a Szellemnek szolgálata?
|
2. Korintus
3:8
hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata?
|
2. Korintus 3:9
Dicsőséges dolog a Törvényt szolgálni, vagyis rábizonyítani az emberekre bűneiket, és elítélni őket. De sokkal dicsőségesebb az a szolgálat, amely Isten számára elfogadhatóvá teszi az embereket!
|
2. Korintus
3:9
Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?
|
2. Korintus
3:9
Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata!
|
2. Korintus 3:10
Annak a régi szolgálatnak is volt bizonyos dicsősége. Ez azonban elhalványul, ha öszszehasonlítjuk az új szolgálattal, amely sokkal dicsőségesebb.
|
2. Korintus
3:10
Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt.
|
2. Korintus
3:10
Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt.
|
2. Korintus 3:11
Az a régi elmúlt, mégis dicsőséges volt. Mennyivel dicsőségesebb tehát az, ami örökké megmarad!
|
2. Korintus
3:11
Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad.
|
2. Korintus
3:11
Ha ugyanis a múlandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó.
|
2. Korintus 3:12
Mivel mi ebben reménykedünk, teljesen nyíltan és félelem nélkül beszélünk.
|
2. Korintus
3:12
Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk;
|
2. Korintus
3:12
Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk;
|
2. Korintus 3:13
Nem olyanok vagyunk, mint Mózes, aki eltakarta az arcát, hogy Izrael népe ne láthassa. Nem akarta, hogy lássák, amikor az arcán ragyogó dicsőség elhalványul, és végleg eltűnik.
|
2. Korintus
3:13
És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.
|
2. Korintus
3:13
és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a múlandó dicsőség végét.
|
2. Korintus 3:14
Izrael népének gondolkodásmódja valóban elsötétült, ezért nem értenek meg sok mindent. Ráborult az a bizonyos „takaró” a szívükre, és ott is maradt mind a mai napig. Ezért nem értik meg a zsidók az Írást, amikor olvassák. Nem is csoda, hiszen az a „takaró” csak akkor tűnik el, ha az Úrhoz fordulnak.
|
2. Korintus
3:14
De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el;
|
2. Korintus
3:14
De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el.
|
2. Korintus 3:15
Igen, mindmáig, amikor csak a zsidók Mózes Törvényét olvassák, ez a „takaró” fedi be a szívüket, hogy ne érthessék meg.
|
2. Korintus
3:15
Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.
|
2. Korintus
3:15
Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön.
|
2. Korintus 3:16
De amikor valaki megváltozik, és az Úrhoz fordul, az a „takaró” eltűnik.
|
2. Korintus
3:16
Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.
|
2. Korintus
3:16
De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel.
|
2. Korintus 3:17
Az Úr a Szellem. Ahol pedig az Úr Szelleme, ott szabadság van.
|
2. Korintus
3:17
Az Úr pedig a Szellem; és a hol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság.
|
2. Korintus
3:17
Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.
|
2. Korintus 3:18
A mi tekintetünk azonban nincsen eltakarva. Ezért állandóan az Úr dicsőségét tükrözzük vissza. Eközben pedig fokozatosan átváltozunk, és egyre jobban hasonlítunk őhozzá. Igen, a dicsőségnek egyre magasabb szintjére jutunk, mert ezt az Úr viszi véghez, aki maga a Szellem.
|
2. Korintus
3:18
Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Szellemétől.
|
2. Korintus
3:18
Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.
|
