Apcsel 2:1
Mikor a húsvéttól számított ötvenedik nap, a pünkösd napja betelt s mindannyian ugyanazon a helyen egy indulattal együtt voltak,
|
Apcsel
2:1
És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
|
Apcsel
2:1
Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen,
|
Apcsel 2:2
hirtelen zúgás támadt a mennyb?l, mintha er?s sodró szél jönne, és az betöltötte az egész házat, amelyben ültek.
|
Apcsel
2:2
És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
|
Apcsel
2:2
hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.
|
Apcsel 2:3
Majd tüzes nyelvekhez hasonló jelenségek lettek láthatókká rajtuk, melyek szétoszlottak s minden egyesükre ült bel?lük.
|
Apcsel
2:3
És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
|
Apcsel
2:3
Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.
|
Apcsel 2:4
Ezzel mindannyian megteltek Szent Szellemmel és különböz? nyelveken kezdtek szólani, amint a Szellem adta nekik, hogy megnyilatkozzanak.
|
Apcsel
2:4
És megtelének mindnyájan Szentszellemmel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Szellem adta nékik szólniok.
|
Apcsel
2:4
Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.
|
Apcsel 2:5
Jeruzsálemben akkor az ég alatt lakó összes nemzetekb?l zsidók, lelkiismeretes férfiak tartózkodtak.
|
Apcsel
2:5
Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
|
Apcsel
2:5
Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek.
|
Apcsel 2:6
Mikor az a zúgás felhangzott, zavart tömegben ömlött össze a sokaság, mert ki-ki a saját nyelvén hallotta ?ket beszélni.
|
Apcsel
2:6
Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
|
Apcsel
2:6
Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.
|
Apcsel 2:7
Magukon kívül voltak, csodálkozva mondták: „Hiszen ezek, kik beszélnek, mind galileabeliek:
|
Apcsel
2:7
Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
|
Apcsel
2:7
Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: "Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e?
|
Apcsel 2:8
Hogy lehet hát, hogy mindannyian a saját nyelvünkön halljuk ?ket szólani, amelyben születtünk?
|
Apcsel
2:8
Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
|
Apcsel
2:8
Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén:
|
Apcsel 2:9
Pártusok, médek, elámiták, Mezopotámia, Júdea, Kappadócia, Pontus és Ázsia,
|
Apcsel
2:9
Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
|
Apcsel
2:9
pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában,
|
Apcsel 2:10
Frigia, Pamfilla, Egyiptom, a líbiai s cirénei vidékek lakói, római jövevények, zsidók is, közeled?k is,
|
Apcsel
2:10
Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
|
Apcsel
2:10
Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények,
|
Apcsel 2:11
krétaiak és arabok halljuk, hogy a mi nyelvünkön szólják az Isten felséges tetteit!”
|
Apcsel
2:11
Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
|
Apcsel
2:11
zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól."
|
Apcsel 2:12
Mindannyian magukon kívül voltak hát és kétségek között kérdezte egyik a másikat: „Mi akar ez lenni?”
|
Apcsel
2:12
Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?
|
Apcsel
2:12
Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: "Mi akar ez lenni?"
|
Apcsel 2:13
Mások gúnyolódva szóltak: „Édes bortól részegedtek meg.”
|
Apcsel
2:13
Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
|
Apcsel
2:13
Mások azonban gúnyolódva mondták: "Édes bortól részegedtek meg."
|
Apcsel 2:14
Azonban el?állott Péter a tizeneggyel együtt és hangját fölemelve a következ? nyilatkozatot tette: „Zsidó férfiak s Jeruzsálemben tartózkodó idegenek! Legyen mindannyiotoknak tudtára és vegyétek fületekbe szavaimat mindannyian,
|
Apcsel
2:14
Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!
|
Apcsel
2:14
Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: "Zsidó férfiak, és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek ezt tudomásul, és figyeljetek szavaimra!
|
Apcsel 2:15
semmiképpen sem részegek ezek, mint ahogy ti vélitek, hiszen a nappalnak még csak a harmadik órája van,
|
Apcsel
2:15
Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
|
Apcsel
2:15
Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van.
|
Apcsel 2:16
hanem csak az történt, amit Jóel prófétán át megmondott már:
|
Apcsel
2:16
Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától:
|
Apcsel
2:16
Hanem ez az, amiről Jóel így prófétált:
|
Apcsel 2:17
Úgy lesz az utolsó napokban – szól az Isten –, Szellememb?l öntök ki minden húsra, fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, ifjaitok látomásokat látnak, véneitek álmokat álmodnak,
|
Apcsel
2:17
És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Szellememből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
|
Apcsel
2:17
Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak,
|
Apcsel 2:18
s?t Szellememb?l rabszolgáimra és rabszolgálóimra is ki fogok önteni, és azokban a napokban prófétálni fognak.
|
Apcsel
2:18
És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Szellememből, és prófétálnak.
|
Apcsel
2:18
még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak.
|
Apcsel 2:19
Azután csodákat rendelek fenn az égre és jeleket alant a földre: vért, tüzet, gomolygó füstöt,
|
Apcsel
2:19
És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.
|
Apcsel
2:19
És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget.
|
Apcsel 2:20
a nap sötétségre fordul át, a hold vérré válik, minek el?tte az Úrnak nagy és tündökl? napja elj?.
|
Apcsel
2:20
A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.
|
Apcsel
2:20
A nap sötétté válik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja.
|
Apcsel 2:21
Akkor úgy lesz, hogy aki az Úrnak nevét segítségül hívja, meg fog menekülni.
|
Apcsel
2:21
És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.
|
Apcsel
2:21
Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.
|
Apcsel 2:22
Izráeli férfiak! Halljátok meg ezeket a szavakat: A názáreti Jézust, azt a férfit, akit az Isten ti közöttetek hatalmas er?kkel, csodákkal és jelekkel igazolt, melyeket ?rajta keresztül tett, amint magatok tudjátok,
|
Apcsel
2:22
Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok.
|
Apcsel
2:22
Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok,
|
Apcsel 2:23
miután Isten elhatározott szándékkal és el?zetes tudással nektek ?t kiadta, ti törvényszeg? kézzel keresztre szegeztétek és megöltétek.
|
Apcsel
2:23
Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:
|
Apcsel
2:23
azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek.
|
Apcsel 2:24
Isten azonban a halál fájdalmait feloldotta és feltámasztotta ?t, mert nem volt lehetséges, hogy a halál hatalmában tartsa ?t.
|
Apcsel
2:24
Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.
|
Apcsel
2:24
De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt.
|
Apcsel 2:25
Dávid ugyanis így szól róla: Mindenkoron (már eleve) magam el?tt láttam az Urat, mert jobbomon van ?, hogy meg ne inogjak.
|
Apcsel
2:25
Mert Dávid ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam.
|
Apcsel
2:25
Mert ezt mondja róla Dávid: Láttam az Urat magam előtt mindenkor, mert jobbom felől van, hogy meg ne inogjak.
|
Apcsel 2:26
Ezért vigadott a szívem és ujjongott a nyelvem: még a húsom is azzal a reménységgel lakik itt,
|
Apcsel
2:26
Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.
|
Apcsel
2:26
Azért vidult fel a szívem, és ujjongott fel a nyelvem, még testem is reménységben fog nyugodni,
|
Apcsel 2:27
hogy nem fogod lelkemet a láthatatlan országban hagyni, sem nem adod oda Jámborodat, hogy rothadást lásson.
|
Apcsel
2:27
Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
|
Apcsel
2:27
mert nem hagyod lelkemet a halottak birodalmában, azt sem engeded, hogy Szented elmúlást lásson.
|
Apcsel 2:28
Életre viv? utakat ismertettél meg velem. Orcáddal együtt lakva meg fogsz majd tölteni jókedvvel.
|
Apcsel
2:28
Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád előtt.
|
Apcsel
2:28
Megismertetted velem az élet útjait, betöltesz engem örvendezéssel a te orcád előtt.
|
Apcsel 2:29
Férfiak, Testvéreim! Legyen szabad nekem ?satyánk, Dávid fel?l nyíltan megmondanom nektek, hogy ? életének végére jutott, el is temették, és sírja a mai napig nálunk van.
|
Apcsel
2:29
Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van.
|
Apcsel
2:29
Atyámfiai, férfiak! Nyíltan megmondhatom nektek ősatyánkról, Dávidról, hogy meghalt, és eltemették, sírja is nálunk van mindmáig.
|
Apcsel 2:30
Ám miután ? próféta volt és tudta azt, hogy Isten esküvel esküdött neki arra, hogy ágyékának gyümölcséb?l származó utódot fog ültetni trónjára,
|
Apcsel
2:30
Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe,
|
Apcsel
2:30
De próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára;
|
Apcsel 2:31
el?re látva beszélt a Krisztus feltámadásáról, hogy sem a láthatatlan országban nem marad vissza, sem rothadást nem lát a húsa.
|
Apcsel
2:31
Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott.
|
Apcsel
2:31
ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a halottak birodalmában, és teste sem lát elmúlást.
|
Apcsel 2:32
Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, aminek mi mindnyájan tanúi vagyunk.
|
Apcsel
2:32
Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.
|
Apcsel
2:32
Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk.
|
Apcsel 2:33
Miután tehát Isten jobbjára felemelték ?t s az Atyától a Szent Szellem ígéretét kapta, kiöntötte a Szent Szellemet, amit ti most láttok is, hallotok is.
|
Apcsel
2:33
Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szentszellemet megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok.
|
Apcsel
2:33
Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is.
|
Apcsel 2:34
Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe, hisz ? maga mondja: Mondá az Úr az én uramnak: Ülj jobbom fel?l,
|
Apcsel
2:34
Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől,
|
Apcsel
2:34
Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra,
|
Apcsel 2:35
míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.
|
Apcsel
2:35
Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
|
Apcsel
2:35
amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.
|
Apcsel 2:36
Teljes bizonyossággal tudja meg azért Izráel egész háza, hogy Isten Úrrá s Krisztussá tette ?t, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.”
|
Apcsel
2:36
Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek.
|
Apcsel
2:36
Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek."
|
Apcsel 2:37
Mikor ezt hallották, a szó átszúrta a szívüket s ?k így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: „Mit cselekedjünk, testvéreink, férfiak?”
|
Apcsel
2:37
Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
|
Apcsel
2:37
Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: "Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?"
|
Apcsel 2:38
„Térjetek más felismerésre! – mondta nekik erre Péter –, és merítkezzetek be mindannyian a Krisztus Jézusnak nevébe vétkeitek bocsánatára, és majd elnyeritek a Szent Szellem ajándékát.
|
Apcsel
2:38
Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szentszellem ajándékát.
|
Apcsel
2:38
Péter így válaszolt: "Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.
|
Apcsel 2:39
Mert nektek szól az ígéret és gyermekeiteknek, valamint mindazoknak, akik messze vannak, akiket az Úr, a mi Istenünk még el fog hívni.”
|
Apcsel
2:39
Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
|
Apcsel
2:39
Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk."
|
Apcsel 2:40
Sok más szóval tett er?s bizonyságot és úgy kérlelte ?ket: „Mentsétek meg magatokat ett?l az elferdült nemzedékt?l.”
|
Apcsel
2:40
Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!
|
Apcsel
2:40
Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: "Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!"
|
Apcsel 2:41
Azok már most, akik szavát örömmel fogadták, bemerítkeztek, úgyhogy aznap mintegy háromezer lélek csatlakozott az eklézsiához.
|
Apcsel
2:41
A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.
|
Apcsel
2:41
Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.
|
Apcsel 2:42
Ezek kitartóan foglalkoztak az apostolok tudományával, a közösséggel, a kenyér megtörésével és az imádkozásokkal.
|
Apcsel
2:42
És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
|
Apcsel
2:42
Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.
|
Apcsel 2:43
Minden lélekben félelem támadt. Sok csoda és jel történt az apostolokon át.
|
Apcsel
2:43
Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala.
|
Apcsel
2:43
Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt.
|
Apcsel 2:44
Mindazok, akik hittek, mindenüket közösen egy helyen tartották,
|
Apcsel
2:44
Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala;
|
Apcsel
2:44
Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt.
|
Apcsel 2:45
szerzeményeiket és vagyonukat eladták, és mindenkivel megosztották, ahogy kinek-kinek szüksége volt rá.
|
Apcsel
2:45
És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala.
|
Apcsel
2:45
Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá.
|
Apcsel 2:46
Amellett naponként egy indulattal állandóan a szenthelyen tartózkodtak, házanként kenyeret törtek és egyszer? szívvel részesedtek az eledelben,
|
Apcsel
2:46
És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.
|
Apcsel
2:46
Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben;
|
Apcsel 2:47
magasztalták Istent és kedvesek voltak az egész népnek. Az Úr pedig azon a helyen naponta csatolt az eklézsiához megmenekül?ket.
|
Apcsel
2:47
Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.
|
Apcsel
2:47
dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.
|
