János 2:1
És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt Jézus anyja;
|
János
2:1
Harmadnapon menyegz? lett a galileai Kánában. Jézusnak anyja is ott volt.
|
János
2:1
A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja.
|
János 2:2
És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe.
|
János
2:2
Meghívták továbbá Jézust és tanítványait is a menyegz?be.
|
János
2:2
Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre.
|
János 2:3
És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.
|
János
2:3
De hamar elfogyott a boruk, mire Jézus anyja így szólt fiához: „Boruk nincs.”
|
János
2:3
Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: "Nincs boruk."
|
János 2:4
Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.
|
János
2:4
„Mi közünk ehhez, óh asszony? – felelte neki Jézus. Még nincs itt az én órám.”
|
János
2:4
Mire Jézus azt mondta: "Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám."
|
János 2:5
Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.
|
János
2:5
„Tegyétek meg, amit mond nektek!” – szólt anyja a felszolgálókhoz.
|
János
2:5
Anyja így szólt a szolgákhoz: "Bármit mond nektek, tegyétek meg."
|
János 2:6
Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala.
|
János
2:6
A zsidók tisztálkodási szokásának elvégzésére volt ott hat k?korsó, melyek közül egybe-egybe két-három metréta fért.
|
János
2:6
Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három métréta fért.
|
János 2:7
Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig.
|
János
2:7
„Töltsétek meg a korsókat vízzel!” – szólt Jézus, és színig megtöltötték azokat.
|
János
2:7
Jézus így szólt hozzájuk: "Töltsétek meg a vedreket vízzel." És megtöltötték színültig.
|
János 2:8
És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.
|
János
2:8
Majd így szólt hozzájuk: „Most merítsetek és vigyetek a násznagynak!” Azok vittek.
|
János
2:8
Aztán így szólt hozzájuk: "Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak." Ők vittek.
|
János 2:9
A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt,
|
János
2:9
Mikor a násznagy megízlelte a borrá lett vizet és nem tudta honnan való – a felszolgálók ellenben, akik a vizet merítették, tudták –, szólította a násznagy a v?legényt
|
János
2:9
Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt,
|
János 2:10
És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.
|
János
2:10
és így szólt hozzá: „Minden ember a jó bort teszi fel el?ször, és ha már részegek, a silányabbat, te ellenben a jó bort mostanra tartogattad.”
|
János
2:10
és így szólt hozzá: "Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig ekkorra tartogattad a jó bort."
|
János 2:11
Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai.
|
János
2:11
Ezt kezdeti jelként tette Jézus a galileai Kánában és vele láthatóvá tette dics?ségét. Tanítványai erre hittek benne.
|
János
2:11
Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne.
|
János 2:12
Azután leméne Kapernaumba, ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai; és ott maradának néhány napig,
|
János
2:12
Ezután Jézus anyjával, testvéreivel és tanítványaival lement Kapernaumba és egy pár napig ott maradtak.
|
János
2:12
Ezután lement Kapernaumba anyjával, testvéreivel és tanítványaival együtt, és ott tartózkodtak néhány napig.
|
János 2:13
Mert közel vala a zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
|
János
2:13
Közel volt a zsidók pászka-ünnepe és Jézus felment Jeruzsálembe.
|
János
2:13
Közel volt a zsidók húsvétja, Jézus is felment Jeruzsálembe.
|
János 2:14
És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, a mint ülnek vala:
|
János
2:14
Ott talált a szenthelyen ülve marha-, juh- és galambárusokat és pénzváltókat,
|
János
2:14
A templomban találta az ökrök, juhok és galambok árusait, és az ott ülő pénzváltókat.
|
János 2:15
És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;
|
János
2:15
– mire kákakötélb?l ostort font: valamennyit ki?zte a szenthelyr?l, a juhokat is, marhákat is, a pénzváltók váltópénzét kiöntötte, az asztalokat felfordította,
|
János
2:15
Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felborította,
|
János 2:16
És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.
|
János
2:16
a galambárusoknak pedig ezt mondta: „Vigyétek ezeket innen! Atyám házát ne tegyétek kalmárok házává!”
|
János
2:16
és a galambárusoknak ezt mondta: "Vigyétek ezeket innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!"
|
János 2:17
Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.
|
János
2:17
Tanítványai visszaemlékeztek rá, hogy meg van írva: „A házad miatt való féltékenység emészt engem.”
|
János
2:17
Ekkor tanítványainak eszébe jutott, hogy meg van írva: "A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem."
|
János 2:18
Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?
|
János
2:18
Erre megszólaltak a zsidók: „Micsoda jelt mutatsz nekünk annak igazolására, hogy ezeket mered tenni?”
|
János
2:18
A zsidók pedig megszólaltak, és megkérdezték tőle: "Milyen jelt mutatsz nekünk, amelynek alapján ezeket teszed?"
|
János 2:19
Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.
|
János
2:19
Jézus azt felelte nekik: „Bontsátok le ezt a templomot, s én három nap alatt felépítem.”
|
János
2:19
Jézus így felelt nekik: "Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem."
|
János 2:20
Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?
|
János
2:20
„Negyvenhat éven át épült ez a templom – felelték most a zsidók –, és te három nap alatt felépíted azt?”
|
János
2:20
Ezt mondták rá a zsidók: "Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted?"
|
János 2:21
ő pedig az ő testének templomáról szól vala.
|
János
2:21
De ? testének templomáról beszélt.
|
János
2:21
Ő azonban testének templomáról beszélt.
|
János 2:22
Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének az ő tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, a melyet Jézus mondott vala.
|
János
2:22
Mikor aztán a halottak közül feltámadott, tanítványai visszaemlékeztek rá, hogy ezt mondotta, s hittek az írásnak és annak a szónak, amelyet Jézus mondott.
|
János
2:22
Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.
|
János 2:23
A mint pedig Jeruzsálemben vala husvétkor az ünnepen, sokan hivének az ő nevében, látván az ő jeleit, a melyeket cselekszik vala.
|
János
2:23
Mikor a pászka-ünnepen fönt volt Jeruzsálemben, sokan hittek nevében, figyelve azokat a jeleket, amelyeket tett,
|
János
2:23
Amikor Jeruzsálemben volt a húsvét ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett.
|
János 2:24
Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy ő ismeré mindnyájokat.
|
János
2:24
csakhogy Jézus nem bízta magát rájuk, mivelhogy mindnyájukat ismerte,
|
János
2:24
Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat,
|
János 2:25
És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben.
|
János
2:25
és mert nem volt szüksége arra, hogy valaki tanúságot tegyen valamely emberr?l, mert maga is jól tudta, hogy mi lakik az emberben.
|
János
2:25
és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben.
|