Sámuel 2. könyve 1:1
És lőn Saul halála után, mikor Dávid visszatért az Amálekiták legyőzéséből, és Dávid két napig Siklágban időzött:
|
Sámuel 2. könyve
1:1
És lőn Saul halála után, mikor Dávid visszatért az Amálekiták legyőzéséből, és Dávid két napig Siklágban időzött:
|
Sámuel 2. könyve
1:1
Saul halála után Dávid, aki legyőzte az amálékiakat, visszatért, és két napig Ciklágban tartózkodott.
|
Sámuel 2. könyve 1:2
Ímé a harmadik napon egy férfi jöve a táborból Saultól, és az ő ruhái megszaggatva valának, fején pedig föld vala; és a mikor Dávidhoz ért, leesék a földre, és meghajtá magát.
|
Sámuel 2. könyve
1:2
Ímé a harmadik napon egy férfi jöve a táborból Saultól, és az ő ruhái megszaggatva valának, fején pedig föld vala; és a mikor Dávidhoz ért, leesék a földre, és meghajtá magát.
|
Sámuel 2. könyve
1:2
A harmadik napon egy férfi jött Saul táborából megszaggatott ruhában, és a feje porral volt behintve. Amint Dávidhoz ért, a földre vetette magát, és leborult előtte.
|
Sámuel 2. könyve 1:3
Monda pedig néki Dávid: Honnét jössz? Felele néki: Az Izráel táborából szaladék el.
|
Sámuel 2. könyve
1:3
Monda pedig néki Dávid: Honnét jössz? Felele néki: Az Izráel táborából szaladék el.
|
Sámuel 2. könyve
1:3
Dávid megkérdezte tőle: Honnan jössz? Az így felelt neki: Izráel táborából menekültem el.
|
Sámuel 2. könyve 1:4
Monda néki Dávid: Mondd meg kérlek nékem, mint lőn a dolog? ő pedig felele: megfutamodék a nép a harczból, és a nép közül nagy sokaság esett el, és meghalának. Sőt Saul is és Jonathán az ő fia meghalának.
|
Sámuel 2. könyve
1:4
Monda néki Dávid: Mondd meg kérlek nékem, mint lőn a dolog? Ő pedig felele: megfutamodék a nép a harczból, és a nép közül nagy sokaság esett el, és meghalának. Sőt Saul is és Jonathán az ő fia meghalának.
|
Sámuel 2. könyve
1:4
Dávid ezt kérdezte tőle: Mi történt? Mondd el nekem! Ő pedig elmondta, hogy megfutamodott a hadinép a csatában, sokan elestek, és meghaltak a nép közül; meghalt Saul és a fia, Jónátán is.
|
Sámuel 2. könyve 1:5
Dávid pedig mondá az ifjúnak, ki néki ezt elbeszélé: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és Jonathán az ő fia?
|
Sámuel 2. könyve
1:5
Dávid pedig mondá az ifjúnak, ki néki ezt elbeszélé: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és Jonathán az ő fia?
|
Sámuel 2. könyve
1:5
Ekkor így szólt Dávid a hírhozó legényhez: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és a fia, Jónátán?
|
Sámuel 2. könyve 1:6
Felele az ifjú, ki a hírt hozta: Történetből felmenék a Gilboa hegyére, és ímé Saul az ő dárdájára támaszkodott vala, és ímé a szekerek és lovagok utólérék őtet.
|
Sámuel 2. könyve
1:6
Felele az ifjú, ki a hírt hozta: Történetből felmenék a Gilboa hegyére, és ímé Saul az ő dárdájára támaszkodott vala, és ímé a szekerek és lovagok utólérék őtet.
|
Sámuel 2. könyve
1:6
A hírhozó legény ezt felelte: Éppen a Gilbóa-hegyen voltam, és láttam, hogy Saul a lándzsájára támaszkodott, a hadi szekerek és a lovasok pedig feléje nyomultak.
|
Sámuel 2. könyve 1:7
Hátratekintvén pedig Saul, megláta engem és szólíta, és mondék: Ímhol vagyok én.
|
Sámuel 2. könyve
1:7
Hátratekintvén pedig Saul, megláta engem és szólíta, és mondék: Ímhol vagyok én.
|
Sámuel 2. könyve
1:7
Ekkor hátrafordult Saul, meglátott, kiáltott nekem, én pedig ezt mondtam: Itt vagyok!
|
Sámuel 2. könyve 1:8
Monda pedig nékem: Ki vagy te? Felelék néki: Amálekita vagyok.
|
Sámuel 2. könyve
1:8
Monda pedig nékem: Ki vagy te? Felelék néki: Amálekita vagyok.
|
Sámuel 2. könyve
1:8
Ki vagy? - kérdezte, és én így feleltem: Egy amáléki.
|
Sámuel 2. könyve 1:9
Akkor monda nékem: Kérlek állj mellém és ölj meg engem, mert dermedtség fogott el engem, pedig a lélek még teljesen bennem van.
|
Sámuel 2. könyve
1:9
Akkor monda nékem: Kérlek állj mellém és ölj meg engem, mert dermedtség fogott el engem, pedig a lélek még teljesen bennem van.
|
Sámuel 2. könyve
1:9
Akkor ezt mondta nekem: Állj ide mellém és ölj meg, mert szédülés fogott el, bár még magamnál vagyok.
|
Sámuel 2. könyve 1:10
Annakokáért én mellé állván, megölém őtet, mert tudtam, hogy meg nem él, miután elesett, és elhozám a koronát, mely az ő fején vala, és az aranypereczet, mely az ő karján volt, és azokat ímé ide hoztam az én uramnak.
|
Sámuel 2. könyve
1:10
Annakokáért én mellé állván, megölém őtet, mert tudtam, hogy meg nem él, miután elesett, és elhozám a koronát, mely az ő fején vala, és az aranypereczet, mely az ő karján volt, és azokat ímé ide hoztam az én uramnak.
|
Sámuel 2. könyve
1:10
Ezért melléje álltam, és megöltem, mert tudtam, hogy úgysem fogja túlélni bukását. Azután levettem fejdíszét meg karkötőjét, és elhoztam az én uramnak.
|
Sámuel 2. könyve 1:11
Akkor megragadá Dávid a maga ruháit és megszaggatá, úgyszintén a többi emberek is, a kik ő vele valának.
|
Sámuel 2. könyve
1:11
Akkor megragadá Dávid a maga ruháit és megszaggatá, úgyszintén a többi emberek is, a kik ő vele valának.
|
Sámuel 2. könyve
1:11
Akkor Dávid megmarkolta a ruháját, és megszaggatta; ugyanígy a vele levő emberek is.
|
Sámuel 2. könyve 1:12
És nagy zokogással sírának, és bőjtölének mind estvéig, Saulon és Jonathánon, az ő fián, és az Úrnak népén és Izráelnek házán, mivelhogy fegyver által hullottak el.
|
Sámuel 2. könyve
1:12
És nagy zokogással sírának, és bőjtölének mind estvéig, Saulon és Jonathánon, az ő fián, és az Úrnak népén és Izráelnek házán, mivelhogy fegyver által hullottak el.
|
Sámuel 2. könyve
1:12
Zokogva gyászoltak és böjtöltek egészen estig Saul miatt és a fia, Jónátán miatt, meg az ÚR népe miatt; Izráel háza miatt, mert fegyver által hulltak el.
|
Sámuel 2. könyve 1:13
És monda Dávid az ifjúnak, a ki ezt elbeszélé néki: Honnét való vagy te? Felele: Egy jövevény Amálekita férfi fia vagyok.
|
Sámuel 2. könyve
1:13
És monda Dávid az ifjúnak, a ki ezt elbeszélé néki: Honnét való vagy te? Felele: Egy jövevény Amálekita férfi fia vagyok.
|
Sámuel 2. könyve
1:13
Majd ezt mondta Dávid a hírhozó legénynek: Hova való vagy? Ő így felelt: Egy amáléki jövevény fia vagyok.
|
Sámuel 2. könyve 1:14
Ismét monda néki Dávid: Hogy nem féltél felemelni kezedet az Úr felkentjének elvesztésére?
|
Sámuel 2. könyve
1:14
Ismét monda néki Dávid: Hogy nem féltél felemelni kezedet az Úr felkentjének elvesztésére?
|
Sámuel 2. könyve
1:14
És ezt kérdezte tőle Dávid: Hogy merted kezedet az ÚR felkentjére emelni, és elpusztítani őt?!
|
Sámuel 2. könyve 1:15
És szólíta Dávid egyet az ő szolgái közül, kinek monda: Jőjj elő és öld meg őt. Ki általüté azt, és meghala.
|
Sámuel 2. könyve
1:15
És szólíta Dávid egyet az ő szolgái közül, kinek monda: Jőjj elő és öld meg őt. Ki általüté azt, és meghala.
|
Sámuel 2. könyve
1:15
Azután odahívta Dávid az egyik legényt, és ezt mondta: Jöjj, támadj rá! Az pedig levágta, úgy hogy meghalt.
|
Sámuel 2. könyve 1:16
És monda néki Dávid: A te véred legyen a te fejeden: mert a tennen nyelved vallása bizonyságot tesz ellened, mondván: Én öltem meg az Úrnak felkentjét.
|
Sámuel 2. könyve
1:16
És monda néki Dávid: A te véred legyen a te fejeden: mert a tennen nyelved vallása bizonyságot tesz ellened, mondván: Én öltem meg az Úrnak felkentjét.
|
Sámuel 2. könyve
1:16
Majd ezt mondta róla Dávid: Az általad kiontott vér szállt a fejedre, mert saját szád vallott ellened, amikor ezt mondtad: Én öltem meg az ÚR felkentjét.
|
Sámuel 2. könyve 1:17
És keservesen síra Dávid ilyen sírással, Saulon és Jonathánon, az ő fián,
|
Sámuel 2. könyve
1:17
És keservesen síra Dávid ilyen sírással, Saulon és Jonathánon, az ő fián,
|
Sámuel 2. könyve
1:17
Dávid ezzel a gyászénekkel siratta el Sault és fiát, Jónátánt,
|
Sámuel 2. könyve 1:18
És monda (íjdal ez, hogy megtanulják Júda fiai, mely be van írva a Jásár könyvébe):
|
Sámuel 2. könyve
1:18
És monda (íjdal ez, hogy megtanulják Júda fiai, mely be van írva a Jásár könyvébe):
|
Sámuel 2. könyve
1:18
és meghagyta, hogy tanítsák meg Júda fiait is erre az íjdalra, amely meg van írva a Jásár könyvében:
|
Sámuel 2. könyve 1:19
Izráel! a te ékességed elesett halmaidon: miként hullottak el a hősök!
|
Sámuel 2. könyve
1:19
Izráel! a te ékességed elesett halmaidon: miként hullottak el a hősök!
|
Sámuel 2. könyve
1:19
Izráel ékessége elesett halmaidon! Ó, hogy elhullottak a hősök!
|
Sámuel 2. könyve 1:20
Meg ne mondjátok Gáthban, ne hirdessétek Askelon utczáin, hogy ne örvendjenek a Filiszteusok leányai, és ne ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai.
|
Sámuel 2. könyve
1:20
Meg ne mondjátok Gáthban, ne hirdessétek Askelon utczáin, hogy ne örvendjenek a Filiszteusok leányai, és ne ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai.
|
Sámuel 2. könyve
1:20
Ne mondjátok el Gátban, ne hirdessétek Askelón utcáin, hogy ne örüljenek a filiszteusok lányai, ne vigadjanak a körülmetéletlenek lányai!
|
Sámuel 2. könyve 1:21
Gilboa hegyei, se harmat, se eső ti reátok ne szálljon, és mezőtök ne teremjen semmi áldozatra valót; mert ott hányatott el az erős vitézek paizsa, Saulnak paizsa, mintha meg nem kenettetett volna olajjal.
|
Sámuel 2. könyve
1:21
Gilboa hegyei, se harmat, se eső ti reátok ne szálljon, és mezőtök ne teremjen semmi áldozatra valót; mert ott hányatott el az erős vitézek paizsa, Saulnak paizsa, mintha meg nem kenettetett volna olajjal.
|
Sámuel 2. könyve
1:21
Gilbóa-hegyei, ti áldozatot követelő mezők! Ne hulljon rátok se harmat, se eső! Mert ott érte szégyen a hősök pajzsát, Saul pajzsát nem kenik már olajjal.
|
Sámuel 2. könyve 1:22
A megöletteknek vérétől és a hősöknek kövérétől Jonathán kézíve hátra nem tért, és a Saul fegyvere hiába nem járt.
|
Sámuel 2. könyve
1:22
A megöletteknek vérétől és a hősöknek kövérétől Jonathán kézíve hátra nem tért, és a Saul fegyvere hiába nem járt.
|
Sámuel 2. könyve
1:22
Sebesültek vérétől, hősök kövérjétől Jónátán íja nem rettent vissza, Saul kardja nem tért vissza dolgavégezetlen.
|
Sámuel 2. könyve 1:23
Sault és Jonathánt, a kik egymást szerették és kedvelték míg éltek, a halál sem szakította el; a saskeselyűknél gyorsabbak és az oroszlánoknál erősebbek valának.
|
Sámuel 2. könyve
1:23
Sault és Jonathánt, a kik egymást szerették és kedvelték míg éltek, a halál sem szakította el; a saskeselyűknél gyorsabbak és az oroszlánoknál erősebbek valának.
|
Sámuel 2. könyve
1:23
Saul és Jónátán, kik egymást szerették, éltükben kedvelték, a halálban sem váltak el. Gyorsabbak voltak a sasoknál, erősebbek az oroszlánoknál.
|
Sámuel 2. könyve 1:24
Izráel leányai! sirassátok Sault, ki karmazsinba öltöztetett gyönyörűen, és aranynyal ékesíté fel ruhátokat.
|
Sámuel 2. könyve
1:24
Izráel leányai! sirassátok Sault, ki karmazsinba öltöztetett gyönyörűen, és aranynyal ékesíté fel ruhátokat.
|
Sámuel 2. könyve
1:24
Izráel lányai! Sirassátok Sault, ki gyönyörű bíborba öltöztetett, ruhátokat arannyal ékesítette.
|
Sámuel 2. könyve 1:25
Oh, hogy elhullottak a hősök a harczban! Jonathán halmaidon esett el!
|
Sámuel 2. könyve
1:25
Oh, hogy elhullottak a hősök a harczban! Jonathán halmaidon esett el!
|
Sámuel 2. könyve
1:25
Ó, hogy elhullottak a hősök a harcban! Jónátán halmaidon esett el!
|
Sámuel 2. könyve 1:26
Sajnállak testvérem, Jonathán, kedves valál nékem nagyon, hozzám való szereteted csudálatra méltóbb volt az asszonyok szerelménél.
|
Sámuel 2. könyve
1:26
Sajnállak testvérem, Jonathán, kedves valál nékem nagyon, hozzám való szereteted csudálatra méltóbb volt az asszonyok szerelménél.
|
Sámuel 2. könyve
1:26
Elszorul a szívem, testvérem, Jónátán, oly kedves voltál nekem! Csodásabb volt a szereteted a nők szerelménél.
|
Sámuel 2. könyve 1:27
Oh, hogy elhullottak a hősök! És elvesztek a hadi szerszámok!
|
Sámuel 2. könyve
1:27
Oh, hogy elhullottak a hősök! És elvesztek a hadi szerszámok!
|
Sámuel 2. könyve
1:27
Ó, hogy elhulltak a hősök, elpusztultak a harci eszközök!
|
